Annyira várom minden nap, hogy kipróbálhassak valamit a szakácskönyvből, ami rám talált. Mert ugye így volt. Ő talált rám, nem fordítva :)
Mióta kitaláltam ezt a mindennapi elfoglaltságot, mióta belevágtam, olyan sokat főzök fejben is. Ilyen eddig soha nem volt. Ha olvastam is, láttam is valahol egy jó receptet, elmentettem, aztán talán néha előszedtem, de kb. soha nem jutottam el a megvalósításig. Hogy miért, magam sem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy most ez a könyv miért ihletett meg ennyire.

Nem lepődnék meg, ha most értetlenül olvasnád ez a bejegyzést, kinevetnéd a blogot, hogy mi olyan nagy szám nekem ebben. Hogy mégis mit várok én ettől az egésztől? Mit ad ez az elfoglaltság - mind a receptek időre történő elkészítése, mind a blogolás - nekem? Miért leszek ettől több, vagy mit nyerek ezzel.
Az elmúlt napokban ezek a miértek bennem is megfogalmazódtak :) 
Aztán olvastam egy könyvben, hogy nemcsak a cél kitűzése fontos, hanem az is, hogy élvezd az oda vezető utat. Na ez az, ami az én kihívásom mögött is van! :) Az út élvezete. A főzés öröme, a kihívás öröme. A célom, hogy végigcsináljam, amit megálmodtam, amit kitaláltam. Hogy milyen hatással lesz ez a negyed év az életemre, rám, azt még nem tudom. De mire véget ér a kihívás, mire az utolsó receptet is elkészítem, biztos vagyok benne, megmutatja az élet.

kép:pixabay

Addig pedig hatalmas örömmel tölt el, hogy nem kell minden nap azon agyalnom, mi kerüljön az asztalra. Elég fellapoznom a soron következő fejezetet, a soron következő receptet és már meg is terveztem a másnapi főtt ételt. 

Mindemellett nagyon jó érzés, hogy olyan alapanyagokkal kell néha dolgoznom, amiket eddig nem nagyon, vagy egyáltalán nem próbáltam. Jó dolog kipróbálni a számunkra megszokottól eltérő elkészítési módokat, új ízeket behozni a konyhába.

Igaz, az elmúlt héten sajnos a bejegyzések elmaradtak, de a háttérben a munka nem állt meg. A fejemben és a konyhámban is pörögtek az események, meg mit ne mondjak - úgy alapból körülöttem is zajlott az élet rendesen. Még alig 2 hét telt el az évből, de az én életem már fenekestől felfordult, aztán visszaállt a megszokott kerékvágásba. Magam is alig bírtam követni a történéseket. Ezért nézd el nekem, hogy már sem időm, sem energiám nem maradt a blogbejegyzésekre. 
Viszont a könyvet minden nap kinyitottam és elkészítettem a soron következő finomságot ;) Ígérem hamarosan mindenről beszámolok, hiszem nem is bírnám magamban tartani ezt a sok ízt, illatot, élményt, amit az elmúlt pár étel adott nekem :)

kép:pixabay

Na de mit adhat neked, olvasónak ez a kihívás és ez a blog?! 
Kikapcsolódást, amit a -remélem- számodra is kellemes hangvételű bejegyzések nyújtanak a mindennapokból. Betekintést abba, hogy a tv-ben, neten, szakácskönyvben jól kinéző, könnyűnek tűnő receptek vajon tényleg működnek-e egy szimpla háztartásban. Vagy milyen akadályok, nehézségek merülhetnek fel egy-egy étel elkészítése közben.
Betekintést az én világomba, otthonomba, gondolataimba. 
De leginkább abban bízom, hogy te is olyan kedvet kapsz a főzéshez és olyan örömmel fogsz tüsténkedni ezután, ahogyan én teszem ismét nap, mint nap a konyhában. Akár egyetemistaként, kezdő szakácsként szeretnél könnyen elkészíthető színes receptekre szert tenni, akár családanyaként szeretnél a megszokott repertoárodon könnyen, gyorsan újítani, remélem itt megtalálod amit keresel.

Ha így vagy úgy megszínesíthetem a mindennapjaidat, nekem már megérte ;)