Véleményem szerint egy kihívás akkor jó, ha eléri, hogy kilépj a komfortzónádból. Persze nem kell nagy lépésre gondolni, egy tyúklépés is bőven megteszi kezdetnek. A lényeg, hogy valami olyat kelljen tennem, amit eddig soha, ami eszembe sem jutott volna korábban.
Tudtam, legalábbis bíztam benne, hogy az a közel 90 nap, amibe nemrég belevágtam fog tartogatni számomra ilyen kisebb-nagyobb lépéseket. De azt nem hittem, hogy már a harmadik napon! Sőt azt sem hittem, hogy nemcsak én tágítom a komfortzónámat, hanem a családom is velem tart ezen az úton.

Mára egy tésztaételre esett a választásunk. Leginkább a férjemé. Pastat "rendelt". Nagyon szereti az olaszos konyhát. Így aztán fellapoztam a "Bibliámat" és megnéztem a tészta fejezet első receptjét. Hmm... az elnevezés, ami a tartalomjegyzékben várt számomra nem mondott túl sokat. Megkerestem a megfelelő oldalt és átfutottam az alapanyag-listát. Na, itt jött a meglepetés. Spenót! Spenót?! Hát jó... Sosem készült még nálunk spenótos étel. Ja, de. A kisfiam néha eszik minőségi halrudacskát, ami spenóttal van töltve. De azt hiszem én még soha életemben nem ettem ebből a salátaféléből. 
Na nem baj. Mindent ki kell egyszer próbálni! Meg amúgy is, bármi ehető lehet, sőt finom, ha jól van elkészítve. Na akkor hajrá, vegyünk spenótleveleket!

A bevásárlás nem épp úgy sikerült, ahogy terveztem :( Sajnos csak mirelit parajt sikerült vennem. Tudom, hogy tél van és nincs szezonja, de azt hittem egyszerűbb lesz friss levelekre szert tennem. Biztos én nem kerestem jó üzletben, bár nem a sarki kisboltba ugrottam be, hanem egy népszerű és jó árukat forgalmazó német üzletláncnál próbáltam fellelni a szükséges hozzávalókat. Na mindegy, azért az egész napot nem járkálom el egy markéknyi spenót miatt.... Marad a mirelit.
fotó:saját

Míg a tésztavíz melegedett gondoltam kicsit utánaolvasok a spenótnak. Ha már eszem, tudjak is róla valamit azon kívül, hogy sok benne a vas. Kiderült, hogy rengeteg vitamin és ásványi anyag található meg benne. Az egyik legtöbb ilyesmit tartalmazó zöldség. Nem hiába volt gyakori itóka a a francia hadseregnél a spenótlével dúsított bor az első világháború idején. Az viszont meglepetésként ért, hogy a közhiedelemmel ellentétben nincs is olyan nagy vastartalma. Ez a hiedelem egy kutató rossz helyre tett tizedesvesszőjéből ered.
Nem baj, még így is a zöldségek királya pihen a konyhámban!

Na de vissza a főzéshez, hiszen időközben már a tészta is elmerült a vízben. Az az igazság, hogy ez egy annyira gyors, egyszerű étel, hogy az elkészítésről nem is igazán tudok mit írni. A tészta típusától függően 20-25 perc alatt el is készül az egész fogás. 
Hihetetlen íncsiklandozó, ahogy ott figyel a sok fokhagyma és spenót a mennyiségi tészta ölelésében nyakon öntve a frissen facsart citromlével. Ami nálunk kimaradt az a chili paprika a kisfiam miatt. De ha ez is belekerül... és sikerül friss spenótot szereznem! 
Örülök, hogy bíztam Zében és a receptjében -na meg a főzőtudományomban  annyira, hogy megkóstoljam ezt a számomra eddig tabu zöldséget. Ezentúl biztos bátrabban nyúlok hozzá.
fotó:saját

Minden porcikájában valóban megúszós kajáról beszélhetünk! Bár az előző napokon sem állt halomban a mosatlan, ma mégis sikeresen megfeleztem az eddigi koszos edények számát. A ráfordított idő és energia szinte már mínusznak mondható. Költségeket most nem írnék, hiszen a tészta fajtájától és a spenót szezonalitásától függően ez azért elég tág kategóriában mozog. De abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy nem egy zsebbenyúlós fogásról van szó. Ezzel szemben laktató, mérhetetlenül egészséges és két főre bőséges.

 u.i.: Azért annyira nem voltam bátor, hogy ma se legyen 'B' terv, így egy kis adag jolly joket spagettifeltét bolognai személyében ott figyelt a hűtőben ;)