A mai kihívásom nem a főzésben, még csak nem is abban állt, hogy van-e kedvem, akaratom az újabb kötelező körhöz. 

Ma, a mai nappal küzdöttem meg. Persze, ha végre lenne egy napod, amit már régen elterveztél, amire vártál egy ideje, biztos történik valami, ami keresztbe húzza. Mondjuk az egészséged. Na, valami ilyesmi történt velem is...

Így aztán külön örültem, hogy tegnap lefekvés előtt eldöntöttem mi készül ma. Igen, ezt is ki kellett találni, hiába a szakácskönyv, amiből szépen sorban haladva elkészítek mindent. Ja, hogy az első fejezet 7 krumplis-tojásos ételt tartalmaz. Mi? Hogy egy héten keresztül krumplit burgonyával esetleg tojással együnk?! Na ne!!!
Lehet, hogy egy filmben izgalmasnak tűnik, hogy egy szakácskönyv receptjeit lapról-lapra készíti el a főhős, legyenek azok mártások, köretek, vagy más hasonszőrű tematikák. (Gondolom sokan láttátok a Julie&Julia c. filmet Meryl Streeppel) 
A valóságban viszont annyira azért nem nyerő ez így. Legalábbis nekünk nem. Mivel Zé könyve egy fejezetet leszámítva csupa olyan ételt tartalmaz, ami önmagában is megállja a helyét egy főétkezésen, ezért valami más szisztémát kellett kitalálni. 
Viszont rendszer kell a dologba, ez nem vitás. Végül abban maradtam magammal, hogy fejezetenként haladok. Minden nap a következő fejezet első kajáját készítem el.

Ma a zöldborsókrémlevesre esett a választás.  .

Ez kellett a mai napomhoz! Hiszen már a leírás alapján egy nagyon egyszerű, gyors, igazán figyelmet sem igénylő dologra számoltam.

Előkészültem és nekikezdtem. Kevés hozzávaló, semmi extra macerás folyamat. Míg rotyogott a víz az alapanyagokkal és pirult a répa a sütőben azon gondolkodtam, hogy semmi allergén - közismert allergén - nincs a vacsinkban. Ez mennyire jó!!! Bár a kis családunkban ennek nincs jelentősége, de ha vendégek érkeznek, ez sem utolsó szempont. Aztán míg a levest tökéletes állagúra turmixoltam a répa is éppen elkészült a sütőben. Micsoda időzítés!

Tálalok. Közben azért kicsit aggódok. Kicsit, mert a tálalásban van még hova fejlődnöm. Kicsit jobban, mert a férjem nem igazán szereti a krémleveseket... A levesek nagy kedvencei, szinte mindegyik. Na de a krémleves? Az nem. Abban semmi érdekes nincs. 

De ebben van! :) Pozitívan vizsgázott mind a két pasim szűrőjén! Jólesett nézni, ahogy apa és fia jóízűen kanalazzák ezt a nagyon egyszerű, de nagyszerű étket.
Két személyre (meg egy kicsire) megint csak éppen elég volt. Igaz, ha van főétel is, akkor nincs probléma a mennyiségével, de repetázni nem igazán lehetett belőle.

Egészséges, mindenmentes, finom. Mindezt alig 400 forintból és mintegy 35 percből kihoztam. 

Tudom, ez most nem igazán érződik, nem jön át nektek, de higgyétek el, nagyon magával ragadott ez a fogás a színeivel, az ízeivel, a letisztultságával, a hétköznapiságával. Alig várom, hogy friss, zsenge zöldségekből is elkészítsem. 

u.i.: Ma 'B' tervre nem volt erőm, így nagyon szorítottam, hogy mindenkinek megfeleljen a Zé-féle fogás :)